Újra itt vagyok, de valószínűleg csak Húsvét után jövök legközelebb.
 
Mára egy kis hiánypótlást hoztam, egy igeidőt. A folyamatos jelen lesz az, amit most besűrítek terveim szerint egy post-ba.
 
Érdekes ez az igeidő, több tankönyvben csak a múlt idő után következik (én így szeretem), sok helyen (főleg régebben) viszont az első igeidő volt, amit tanítottak. Fontos egyébként, viszonylag gyakran van rá szükség, de mégsem olyan létfontosságú, mint az egyszerű múlt, vagy mondjuk egy jövő idő. Viszont természetesen nem hagyjuk ki itt sem. Csapjunk is bele.
 
Az igeidők legelején egyszer elmeséltem, hogy jelen, múlt és jövő időben is 4 féleképpen tudják az igéket variálni az angolok. Volt ugye egyszer az „egyszerű jelen”, mint alap. Őt ismétlődő, általános, szokást kifejező mondatokban használtuk, így:
 
Szeretem a sört, de általában nem iszok sokat.
I like beer, but I usually don’t have too much of it.
 
Reggelente nem eszem, csak kávézom.
I don’t have breakfast in the morning, I only have a coffee.
 
A fiúk szeretik a katonás játékokat.
Boys like toys/games about soldiers.
 
Mikor szoktál futni?
When do you go jogging?
 
Jól mutatja ennek az igeidőnek a használatát az is, hogy az angolban nincs a „szoktam” magyar szónak megfelelője. (Szokás persze van, az más). Pont erre a „szoktam” dologra használják ők ezt az igeidőt (többek között).
 
Ezen kívül marad még 3 igeidő, ebből veszünk most egyet, a sorban következőt, vagyis a folyamatos jelent.
 
Először elmesélem, hogy mikor használjuk, és hogyan tegyünk különbséget közte, és az egyszerű között.
 
A folyamatos jelen, ahogy a neve is kiválóan mutatja, olyan cselekvések, történések kifejezésére való, amik éppen a beszéd pillanatában folynak, történnek.
 
Pl.:
Én most gépelek, mint az őrült.
Odakinn szakad az eső.
A gyerek a konyhapulton randalírozik.
Pók mászik a gép mellett.
 
Ezek mind-mind most történnek, miközben írok (a pók nem:)). Tehát, itt a folyamatos jelen igeidőt használnám, ha angolul mondanám.
 
De miért nem lehet a fenti mondatokat egyszerűen az egyszerű jelennel kifejezni? Nos, azért, mert úgy teljesen mást jelentenek egy angol fülnek. Mégpedig ilyesmit:
 
Szoktam gépelni délutánonként.
Áprilisban előfordul, hogy esik az eső.
A gyerekemnek teljesen természetes állapota, hogy a konyhapulton randalírozik, ha hozzánk betér valaki, őt gyakran így találja. (Ez nem így van:)).
Nálunk bizonyos rendszerességgel pókok mászkálnak a falakon.
 
Kezditek érzékelni a különbséget?
 
Ha azt mondom, hogy:
 
I work.
Az egy angolnak azt jelenti, hogy van állásom, és rendszeresen munkába járok (a bicikligyárba). Ez egyszerű jelen
 
Ha viszont:
 
I’m working.
Akkor éppen most görnyedek a szalag mellett és rakom össze a bicikliváltót, tehát most épp dolgozom. Ez folyamatos jelen
 
Azért halkan megsúgom, hogy a mindennapi életben, ha véletlenül rosszul mondasz valamit, akkor úgyis rákérdeznek, tehát tudsz pontosítani, javítani, de nyilván törekedjünk a helyes beszédre.
 
Szerintem lépjünk, és nézzük meg a képzését:
 
A fő szabályunk az, hogy kell a létige (am/is/are), és az ige
„-ing”-es alakja.
Így néznek ki tehát a mondatok:
 
I’m cooking.
He is dancing and singing.
They are listening to music.
My brother is watching the match on TV.
The sun is shining.
The children are playing football.
 
Tagadásnál természetesen a létigét tagadjuk:
 
I’m not having a bath.
He isn’t sleeping.
We aren’t eating.
 
Kérdésnél, ahogy az a létigénél lenni szokott, mindig helycserés támadás:
 
Are you listenig?
What are you reading?
Is she doing her homework?
Am I going crazy?
What is the dog doing at the tree?
 
 
Na, túl is vagyunk a lényegen.
 
Amit tehát meg kellene érteni, az a különbség:
 
The sun is shining. Most süt a nap.
The sun often shines in summer. Nyáron gyakran süt a nap.
 
What are you doing? Mit csinálsz épp?
What do you do? Mit csinálsz általában? Mi a foglalkozásod?
 
The boys are playing with Lego. A fiúk legóznak.
Boys often play with Lego. A fiúk gyakran legóznak.
 
 
Remélem, kezd érthető lenni.
Egyébként idő kell ennek, sokszor kell látni szövegben, sokszor kell használni, és akkor rögzülni fog és egy idő után, már nem kell majd átgondolni, hogy melyik időt is használjuk.
Tényleg, mondom.
 
Ha kérdés van, jöhet kommentben, de úgysem mertek.
 
Mára ennyi, Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok mindenkinek, sok-sok piros tojást és locsolkodót annak, aki szereti, és az ellentétét annak, aki meg nem.
Ne igyatok túl sok sört.
 
See you next week!

A bejegyzés trackback címe:

https://maiangol.blog.hu/api/trackback/id/tr204368213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

siposi 2012.04.06. 19:08:25

Mit gondolsz, jó úgy gyakorolni a folyamatos jelent, ha próbáljuk mondani, hogy épp mit csinálunk otthon vagy bárhol? P.e: I'm writing an e-mail for you. (Ez így jó?)

maiangol 2012.04.06. 20:05:09

@siposi:
Hogyne, persze! Vagy kérdezheted a gyereked is, hogy mit csinál éppen, és akkor ő is gyakorol: What are you doing? Where are you going? What are you eating? stb...
Egyébként pont ez a gyakorlás legjobb módja, amikor csak eszedbe jut, mondj igaz, releváns dolgokat angolul. Ezzel kötöd az igeidőket szituációkhoz is.

Örülök, hogy mertél kérdezni, de tudom, te szoktál merni :))
Ja, és a példamondatod is helyes!

siposi 2012.04.07. 21:25:25

@maiangol:

Thank you, have a nice weekend.
süti beállítások módosítása